Egyszer volt, hol nem volt |
Tudtátok, hogy most szombaton (01.22) ünnepeljük a Magyar Kultúra napját? Kicsit elgondolkodtam, hogy hétköznapi anyuka lévén milyen kapcsolatom lehet egyáltalán a magyar kultúrával. Ezer éve nem jártam színházban (pedig, de jó lenne) és már nem is emlékszem, mikor sikerült elbújnom a nagy fotelben, egy jó könyvvel a kezemben. Szerencsére még aznap este megleltem a választ, amikor a két pizsamás lurkóm a szokásos mese adagját követelte tőlem. Egy estére egy mese, de persze sosem elég. Ha rajtuk múlna, valószínűleg órákig mondhatnám a történeteket egymás után. Általában ők választják ki az aznapi mesélnivalót és amilyen iramban haladunk, előbb-utóbb újabb könyvekre lesz szükségünk. Körbenéztem a TeszVeszen és igazi klasszikusokra leltem:
Lázár Ervin (A Négyszögletű Kerek Erdő) – Bálint Ágnes (Futrinka utca, Frakk) – Benedek Elek – Móra Ferenc – Kormos István (Mesék Vackorról) – Nemes Nagy Ágnes – Szász Imre – Magyar népmesék – Csukás István (Pom-pom, Süsü) – Fazekas Anna (Öreg néne őzikéje) – Gazdag Erzsi – Horgas Béla – Zelk Zoltán – Sebők Zsigmond (Dörmögő Dömötör) – Török Sándor (Csilicsala csodái) – Bodó Béla (Brumi kalandjai) – Marék Veronika (Boribon, Kippkopp) – Janikovszky Éva – Szepes Mária (Pöttyös Panni) – Bartos Erika (Anna, Peti és Gergő, Bogyó és Babóca)
Végül sikerült meggyőznöm magam arról, hogy egyszerű anyukaként igenis van közöm a magyar kultúrához, hiszen minden este más és más magyar író által kitalált mesehős költözik be a gyerekszobába. Néha Boribon mackó, időnként Sublót hercegnő és hetente egyszer Pöttyös Panni is bekukkant hozzánk néhány meghitt perc erejéig.
Nálatok melyik magyar mesekönyv a kedvenc?