Legkedvesebb történetem |
Napról napra egyre barátságtalanabb az időjárás, ezért szívesebben maradunk otthon, a szeretteinkkel. Ilyenkor egy forró kávé mellett szívesen mesélünk vidám történeteket, hogy jókedvre derítsük egymást. Arra gondoltunk, most mi is hasonlóképpen teszünk, és lehetőséget adunk mindenkinek, hogy elmesélhessen egy számára kedves történetet. Mindegy, hogy vevőként vagy eladóként történt meg velünk az eset, a lényeg hogy mosolyt fakasszon az arcunkra.
Bízom benne, hogy sok szép történettel fogjátok megajándékozni az olvasókat.
Ha megengeditek elsőként, elmesélném az én egyik legkedvesebb történetemet, ami itt történt velem a TeszVeszen.
Szerző:
Cimkék: legkedvesebb történetem
Kategóriák: Ajánló
Egyik este kutyasétáltatás közben találtunk egy nagyon jó állapotban lévő rollert. Körbe kérdeztük az egész parkot, de mivel nem került elő a gazdája, nálunk landolt a gardróbban. Teltek múltak a hónapok, miközben én már a második babámat vártam. A nyolcadik hónap tájékán úgy döntöttem itt az ideje, hogy tovább álljon a háztól az árva roller. Szükség volt minden talpalatnyi helyre a gardróbban, így fogtam, és feltettem a Teszveszre. Hamar gazdára talált a jármű, a leendő gazdája egy kisfiú lett. Az ő nagymamájának kellett személyesen átadnom a rollert. Örültem, mert nem kellett messzire vigyem, így becsaptam a rollert a hónom alá, és elindultam a randira. Nagyjából félúton tűnt fel, hogy minden szembejövő gyalogos gyanúsan vigyorog rám. Később, amikor már egy kamasz fiúkból álló csapat is hangos nyerítésbe kezdett mögöttem, dühös lettem, és mérgesen megkérdeztem, hogy mégis mi olyan vicces rajtam? Felvilágosítottak, hogy rettentően mókásan nézek ki, ahogy a hatalmas pocakommal vehemensen közlekedek a rollerral a hónom alatt. Igazából pont úgy néztem ki szerintük, mint aki bármelyik pillanatban felpattanhat a járműre, és elviharzik a dolgára. A jelenetet elképzelve kitört belőlem is a röhögés, így jókedvűen érkeztem meg a találkára. Rendben átadtam a rollert, és már csak otthon jutott eszembe, hogy hazafelé szegény nagymamán is jót fognak derülni az emberek, főleg hogy a város másik végéről érkezett az áru átadására. 😀
Sokszor elgondolkodom, hogy az adott terméket feltegyem-e eladásra, vagy sem.
Így voltam egy gyerek méretű farmernadrággal is – de nem sima farmer volt, de nem ám! Hanem, a nyolcvanas évek elejéről rám maradt, a szárán véletlenül kihypózott, de eredeti Trapper farmer…
Feltegyem? Ne tegyem? Hajlottam a “ne tegyem” felé, mert hát, kinek kellene egy ilyen nadrág…
Hát, csak feltettem, de a hordhatatlansága miatt a Gyűjtemény kategóriába. Oda is írtam mellé, hogy inkább valami retro-kedvelőnek, vagy régi macinak/babának nadrágként tudom elképzelni, mert amúgy tényleg szörnyű állapotban volt szegény nadrág…
Futott egy párszor az aukció, de nem igazán nézegették. Már épp készültem levenni, hogy ne égessem már magam vele 😉 amikor: hopp, hirtelen leütötték licit nélküli áron! 🙂
Meg is lepődtem, de ami ezek után jött, azon még inkább: a pápai Kékfestő Múzeum vette meg, mert farmermúzeumot készülnek létrehozni, és oda kellett a “kincsem”!!! 😀
Tehát, amit én ki akartam dobni, az most már egy múzeum féltve őrzött darabja lesz. 🙂
Na ez egy tökéletes történet! Bevallom leesett az állam! 😀 Köszi, hogy megosztottad velünk! 🙂
Már elég rég történt. Egy borítékos, lóherés felhasználó elkezdett nálam licitálgatni. Láttam, nem messze lakik tőlem. Örültem, hogy postáznom sem kell. Lejártak, gyorsan jelentkezett, személyesen eljönne értük. Természetesen semmi akadálya nem volt. Másnap jött. Nagyon kedves, pocaklakós anyuka volt. Teáztunk egyet, majd megkérdezte, hogy megnézheti még a többi ruhámat is. Persze, megmutogattam. Megköszönt mindent és hazament. Fél óra múlva érkeztek az emilek, hogy licit nélküli eladásaim vannak. De vagy 20!!! A lány hazament és elkezdett újra vásárolni nálam. 🙂 Este 6 felé már ott is volt és elvitt mindent. 7-kor már értékelve is voltunk. Extragyors adás-vétel volt. 😀 Jó rá visszaemlékezni. 🙂
Ez tényleg aranyos történet. Expressz járat! 😀 Köszi!
Egyszer én is összetalálkoztam egy nagyon kedves teszveszes lánnyal. Licitálás után kiderült, hogy 3 tömbnyire lakunk egymástól. Személyesen jött el a cuccért, és majdnem két órát beszélgettünk a ház előtt. Vele volt a két kislánya, ők is nagyon aranyosak voltak! Öröm volt találkozni velük!
Igen rég történt és nem a Teszen. Sétáltunk a párommal a városban. A Blaha aluljáróba mentünk lefele, mikor egy illuminált elesett, mondom a páromnak segitsd már fel. Na ő nem, erre én nagy dérrel durral elkezdtem lefele szaladni, hogy akkor majd én. Igen én megbotlottam és keresztbe landoltam az ürgén, párom rám néz és közli Téged sem segitelek fel 😀
Nem a legkedvesebb, de a legviccesebb történetem:
Ma reggel nyargalok a csomagokkal a postára. Látom, hogy a posta elött áll a börtönös autó. Nem messze van tőlünk a börtön, ha jönnek intézni a postai dolgaikat, akár 1 órát is kell várni miattuk, mert sok cuccot hoznak-visznek, és a postán csak 1 ablak van, 1 postai alkalmazott. Látom, hogy 1 srác indul el a börtönös autó mellöl, be a posta irányába. Kicsit rágyorsítok, hogy beérjek elötte. A srác észrevette, elkezdett futni, én utána, és kiabálok neki: Héé, ez nem ér, én akarok elöbb beérni, nekem csak ilyen kevés van!!!! És lobogtatom neki a szatyor cuccot, amit feladni vittem. Persze megállt, maga elé engedett, de még bent is röhögtünk, hogy milyen viccesek voltunk. 🙂
Na ebből a történetből is kiderül, milyen fittnek kell lennie egy vérbeli teszveszesnek!
😛
Bari látlak lelki szemeimmel ahogy küzdesz a csomagoddal! 😉
Sziasztok!
Igazság szerint nem annyira vicces, sőt inkább bosszantó, de ilyen helyet nem találtam, így veletek osztom meg: Arra lennék kíváncsi, hogy nagyon sok teszveszes miért várja meg, hogy ráküldjenek egy emailt, hogy értékeljen!? Nem ez lenne a legtermészetesebb dolog, ha megtörtént az adás-vétel és nem történt kifogás, akkor pár napon belül értékelek? Hiszen egy-két nap elég arra, hogy a vásárolt termékről kiderüljön, ha nem megfelelően volt meghirdetve, vagy nem az állapotának járó árat kérték érte. Ha kifogás nem érkezik, akkor értékelés miért nem?
Köszönöm, hogy kicsit megkönnyebbülhettem!
Sziasztok Ilona
Kedves Ilona! Teljes mértékben megértem a problémádat, viszont bárhonnan nézem a mondataid nem függenek össze a bejegyzés témájával.. 🙂 Remélem nem sértődsz meg, de szívből tudnám ajánlani a fórumunkat, ahol hasonló témában mindig találsz aktuális topikot.
További szép napot kívánok!
Üdv
Tünde
Én akkor értékelek ha összegyűlik pár és egyszerre, és amikor kedvem van. mert kedves értékelést akarok írni nem pedig odaba**ni hogy ajánlom..
És ha e mailt küldenek rám akkor nagyon morcos vagyok….
Ezt már a Fórumban is ellőttem, de álljon akkor itt is. 🙂
Történik ugye, hogy pontos cím nem adható meg az aukció folyamán. Mivel mi nem épp a központban lakunk, a kerületet és az utca névét azért el szoktam árulni, tudja a vásárló, mivel kell kalkulálni – így már csak a bátrabbak vállalják. 😀 Mivel még így is sokan elkavarnak, készítettem egy térképet és részletes leírást is arról, hogyan lehet minket megtalálni, ezeket is megkapja minden személyesen érkező vásárló. De ami pár hónapja történt…
Vásárló megérkezik, és minden magyarázat ellenére nem találja a házunkat. Telefonál, lementem érte a parkolóba – és mivel műszaki cikkért jött – felhoztam a lakásunkba kipróbálni azt. Próba, adásvétel, könnyes búcsú. Egyszer csak csöng a telefon, a vevő az. Próbálja leírni, hogy hol áll éppen és könyörög hogy menjek le és szedjem őt össze, kísérjem a parkolóba, mert nem talál vissza a saját kocsijához. 😀
Na ezek után valaki egy kis személyes átvételt mifelénk? 😉
Köszönöm! 😳
Sziasztok!
Én egy rég nem látott barátnőmmel való találkozást köszönhetek a teszvesznek! Leütött nálam egy aukciót (már évek óta nem találkoztunk), majd mikor elküldték a címét, a név és a cím alapján már derengett valami, hogy esetleg Ő az! Szerencsére személyesen akarta átvenni a terméket 🙂
Ez jó! És azóta tartjátok a kapcsolatot?
Sziasztok!
Én lassan 4 éve regisztráltam a teszveszre. Eleinte csak vásároltam, a legelsőt soha nem felejtem el. Csak ámultam a sok ruha láttán, hirtelen azt sem tudtam mit vegyek. Találtam egy szép csíkos zsenília pulóvert és mivel imádom a zseníliát, egyből meg is vettem. A pulóver megérkezett, tényleg gyönyörű volt, csak éppen 1-2 éves babára való volt, nem az én huszonéves felsőtestemre 🙂
Ez nagyon aranyos történet, köszönjük! 😀
Viszont akkor megvan az első pulóver, a leendő csemetének! 😉
Íme az én legkedvesebb történetem:
Terhességem vége felé találtam egy mellszívót itt a Teszveszen. Licitáltam és megnyertem 🙂 Az eladó a megyénkben lakik és felajánlotta a személyes átvételt. Hosszas egyeztetés után megbeszéltük, hogy a férje hozza el, a városunkon fog áthaladni, és csak miattam, pár perce áll meg. A megbeszélt találkozó előtt fél órával megindult a szülésem! A férjem rámparancsolt, hgy irány a kórház! Én meg közöltem vele, dehogy megyek én kórházba, első a teszvesz 😀
A vége az lett, hogy a húgom futott el a mellszívóért, mi pedig alig értünk be a kórházba, olyan gyorsan kibújt a kislányom 🙂
Atyaúristen!! 😯 Nem vagy semmi! 😆
Remélem azért minden rendben volt a szüléssel! 🙂